Szeptember 10-én vasárnap kellemes, kora-őszi napsütésben tömegközlekedéssel, de kényelmesen és 1/4 órával a püspöki szentmise kezdete előtt megérkeztünk Bodajkra. Az elsőáldozók zarándoklatára elsősorban azokat várták szüleikkel együtt, akik idén lettek elsőáldozók.
A szentmise után Spányi Antal püspök úr átlépett a gyermekekkel a „Szent Kapun”, hogy az Irgalmasság Szentévének kegyelmében részesüljenek, majd közös imára hívta a gyermekeket és hozzátartozóikat a Szent Család szobra elé. A templombelső megtekintése után nézelődtünk egy kicsit a búcsú forgatagában, melyet összekapcsoltunk a hátizsákos, „kenyértarisznyás” ebéd elfogyasztásával. Hazánk egyik legszebb kálvária dobjának a megmászása következett, ahonnan elbűvölő panoráma nyílt a kisvárosra. Egy szabadtéri szoborpark elhagyás után a csendszakasz következett, s immár énekkísérettel indítva, egymástól kissé leszakadva a zarándok-gyerekeket befelé figyelő útjukra.
Elhalkulva énekelve minden zarándok indulásánál:
„Isteni béke, boldog öröm.
Szállj le szívembe isteni csönd!”
Az elmélkedésre javasolt gondolatok: a Köszönöm Uram…., Bocsátsd meg Uram! s Ígérem Uram…. voltak. A csatolt fotó tanúsága szerint a gyermekek áhítattal és elmélyülten ténylegesen zarándokoltak. Az út legnehezebb szakasza következett az új Károlyi kilátóhoz és onnan leereszkedve a Gaja–szurdokba. Érdekesség volt, hogy a kilátó tetejéből jól látható volt zarándoklatunk végpontja, a Fehérvárcsurgói Víztározó túlsó vége. A lefelé meredek, köves és keskeny szakaszon mindenki egymást segítve sikeresen leért, mely útszakasz egyben lecke is volt a gyermekeknek, mert alig van fontosabb egy hosszabb gyalogos-zarándokúton, mint a zarándoktársak egymásra figyelése és segítése. A Gaja-patak megkapóan szép völgyéből kiértünk a pisztrángos tavas, büfés tisztásra, ahol a tervezettnél rövidebb pihenőt tartottunk, mert fél órával megtoldottuk az indulást a búcsú miatt és összeszedtünk egy kis késést.
Gyümölcsösökkel, szőlősökkel teli hétvégi házas üdülőövezeten haladtunk keresztül, s hamarosan megérkeztünk a festőien szép-fekvésű víztározóhoz. Beérkeztünk Fehérvárcsurgóra. A faluközpotban egy pillanatra megálltunk a gótikus katolikus templom előtt, mellyel szemben az út másik oldalán a Kaszap István Katolikus- Ifjúsági és Szabadidőközpont található, ahol még a későbbiekben előfordulhat kis csapatunk, a Dunaújvárosi Szent II. János Pál pápa Gyermek Túrazarándok Közösség. Egy pillantást vetettünk még Amerigo Tot (magyarul: Tóth Imre) szobrászművész szülőházára, s máris besétáltunk a ragyogóan felújított Károlyi kastély csodaszép és hatalmas arborétum-parkjába. Székesfehérvári átszállással kényelmesen hazabuszoztunk. A 12,5 km–es túrazarándokúttal ténylegesen zarándoklattá emeltük a nagyon felemelő bodajki püspöki szentmisét 5 gyermek és 10 felnőtt részvételével. Köszönjük Urunk ezt a szép napot!
Cseh Béla zarándoklatszervező
